A kiadványt összeállította, szerkesztette: Schell Antal

...............................................................................................................................................................

 Szereted a kihívást?

 Szeretsz a természetben csatangolni?

 Ismered a felfedezés örömét?

 Tudsz jól dönteni?

 Szereted az önálló sikert?

 Szeretnéd kettős-próba elé állítani magad?

 Szeretnél sportolni?

 

 

 Gyere velünk!

 Ismerkedj meg a tájfutással!

 

Milyen sport a tájfutás?

A tájfutás erdei sport, egyike a természetben űzhető sportágaknak.

A tájfutás összetett sporttevékenység, mind szellemi, mind fizikai kihívás, s a tájfutó egyidejű, kettős teljesítménye adja az eredményt. A tájfutó végig fut (=halad) egy számára ismeretlen versenypályán térkép és tájoló segítségével. A tájfutópályát ellenőrzőpontokkal alakítják ki -általában a természetben. A sportoló feladata az, hogy a rajtban kapott térkép alapján az ellenőrzőpontokon az előírt sorrendben végighaladjon és célba érjen. A versenyző maga választja meg az ellenőrzőpontok között az útvonalát, azaz tájékozódik. A tájfutó sportstadionja a természet, amely egyben a világ legnagyobb iskolai szertára és legegészségesebb közege.

A tájfutás segíti az öntudatos és dönteni jól tudó személy kialakítását, az ismeretlen terepen biztonságosan, otthonosan mozgó embert.

A tájfutás olyan képességeket, készségeket fejleszt – jó és gyors döntés, információ felvétel, önismeret, különféle mozgástevékenység – amelyek a mindennapi életben is hasznosak és fontosak.

 

Ki lehet tájfutó?

 

Mindenki. Gyermektől a nagyszülőig, aki szereti a természetet, aki szereti a kihívást, aki szereti a mozgást, a futást, aki szereti a változatosságot, aki szereti a sportot.

 

Így kezdődik

A járni, futni tudó kisgyerekeknek térkép nélkül rendeznek versenyt 6-800 méteres szalagozott pályán. Ők is pecsételnek, krétával jelet rajzolnak a szalagok mentén elhelyezett ellenőrzőpontoknál képpel díszített versenyzőkartonjukra. Sőt, eredményhirdetésen veszik át jelképes „játékdíjaikat”.

A folytatás

Általában 8-10 éves kortól a gyermek képes elsajátítani a térképolvasás és tájékozódás legelemibb tudnivalóit. Tájfutó versenyen csak akkor szabad indítani a gyerekeket, ha már egy ismeretlen erdőben is biztonságosan érzik magukat.

 

Az ifjúság

11 éves kortól 19-20 éves korig a gyerekek egyre nagyobb tapasztalatra tesznek szert a tájékozódásban és fizikai felkészültségük is egyre jobb lesz. A versenyeket és bajnokságokat két évenként növekvő kategóriákban rendezik.

Az élversenyzők

A legjobbak csúcsformájukat 20-35 éves koruk között érik el. A világbajnokságon és a világkupa futamokon a magyar színeket az élsportolók képviselik.

Veteránok

35 év felett szenior (veterán) kategóriákban állhatnak rajthoz a versenyzők, 5 évenként növekvő korcsoport beosztásban. 2006-ban Magyarország legidősebb aktív versenyzője a 84 éves Balogh László.

Tessék választani!

Egy-egy magyar versenyen általában 15-30 különböző versenykategóriát írnak ki a rendezők. Mindenki talál tudásának és korának megfelelő versenypályát. Annak sem kell elkeserednie, akiből nem lesz élsportoló. A tájfutás versenyrendszere olyan, hogy egyes korosztályokban különböző nehézségű pályákat tűznek ki, így mindenki a képességének legjobban megfelelő kategóriában állhat rajthoz. Elit (ez a legnehezebb), A, B és C (ez a legkönnyebb) fokozatú kategóriákban rendeznek versenyeket.

A tájfutás családi sport!

 

A nagy versenyeken minden korosztálynak tűznek ki pályákat, így ugyanazon a versenyen a kezdőtől az élversenyzőig, az unokától a nagyszülőkig mindenki rajthoz állhat. Hazánkban évente 8-10 olyan nagy versenyt rendeznek, ahol közel 1000 versenyző áll rajthoz. A világ legnagyobb tájfutó találkozóján, az 5 napos svéd O-Ringen versenyen a célba érők száma általában 15-20 ezer, de volt már 26 000 nevezőjük is.

A képen látható Hegedüs család legidősebb tagja 85 éves, néhány évvel ezelőtt még „futott” a Hungária Kupán, a legfiatalabb dédunokák gyerekversenyeken szerepelnek. A képen 8 országos bajnok is látható.

Tájfutni bárhol lehet

 

A tájfutók „sportpályája” mindig a térképen ábrázolt terület.

A tájfutók sportlétesítménye a természet, akár hegyes, akár dombos vagy alföldi sík a terep.

Ideális a változatos domborzatú, erdővel borított terep. Ez sajnos Magyarországon nem túl gyakori, hiszen a 93 ezer km2-nek csak 18%-a erdő. Szerencsére lehet tájfutó játékot, gyakorlatot, edzést, versenyt szinte bárhol előkészíteni és rendezni. Csak egy térképet kell előállítani a helyszínről.

 

Parkokban

A kezdőnek, a gyermeknek legjobb először az iskolai tornateremről, az udvarról vagy a közeli parkról készített – akár fénymásolt – térképen tartani az első foglalkozásokat. A helyismeret biztonságot ad, míg a térképolvasás bizonytalan. A térképolvasás, a tájékozódás, az útvonalválasztás, a valóság és a térkép összevetése egyénenként különböző időtartam alatt sajátítható el. A foglalkozás, a sportprogram fokozatosan az ismert terepről az ismeretlenre tehető át.

Hegy- és dombvidéki terepen

A legtöbb hazai tájfutóversenyt középhegységeinkben és dombvidékeinken rendezik. A térképen a Visegrádi-hegység egy részlete látható.

Legtechnikásabb (= legnehezebb) terepeink közé tartoznak a karsztos fennsíkok, ahol a dombok és mélyedések (töbrök) sűrű váltakozása teszi próbára a futók térképolvasási tudását.

Síkvidéki- vagy homokbuckás alföldi terepen

Hazánk igen gazdag olyan síkvidéki terepekben, ahol a szél munkája során 10-20 méter magas homokbuckák sokasága teszi változatossá a terepet.

Még a városokban is

Ma már egyre többször rendeznek versenyeket lakótelepeken vagy kisebb városokban is, ahol a járműforgalom és a lakott területről készült tájfutó térkép erre lehetőséget ad.

Milyen elméleti felkészültség kell

a tájfutáshoz?

 

Ahhoz, hogy valaki egyedül tájékozódjon, meg kell tanulnia a térképet olvasni és a tájolót használni.

 

Térképismeret

A térképolvasás feltétele a térképjelek ismerete. A tájfutó térkép domborzati, síkrajzi, vízrajzi és növényzeti térképjelekkel ábrázolja a terepet. A mintegy 100 különböző térképjelet a tájfutó térképek jelkulcsa tartalmazza. Az egyes jelek értelmezése, gyakorlatban történő azonosítása szükséges az eredményes térképolvasás elsajátításához.

 

A tájoló használata

A térkép tájolásához, a követendő irány kiválasztásához a legbiztosabb technikai segédeszköz a tájoló. Meg kell ismerni annak felépítését és használatát, hogy a tájékozódáshoz gyorsan és pontosan tudjuk alkalmazni.

 

Tájékozódási ismeretek

Tájékozódás a terepen azt jelenti, hogy megállapítjuk a világtájakat és a környező terep azonosításával meghatározzuk álláspontunkat. A terep és a térkép összehasonlításának, az álláspont meghatározásának alapja tehát az északi irány megállapítása és a térkép tájolása. Ennek elméleti és gyakorlati műveleteit el kell sajátítani minden kezdőnek, mert csak így tudja pontosan megállapítani, hogy hol van és eldönteni melyik útvonalon haladjon a következő cél felé.

 

Az ellenőrző pontok megnevezése

 

A tájékozódási feladat megadásában a pontmegnevezés az ellenőrzőpontok helyének pontos meghatározására szolgál, kiegészíti vagy megerősíti az ellenőrzőpont térképről leolvasható elhelyezkedését. A Nemzetközi Tájékozódási Szövetség az ellenőrzőpontok megnevezésére egységes jelképrendszert dolgozott ki (symbol), az ellentmondásokat rejtő nyelvi (szöveges) megadás elkerülésére. Ezt a jelképrendszert ismerni kell a versenyzőnek, de elsajátítása csak a térképjelek alapos ismerete után javasolt.

 

Tájékozódás másképpen

 

A tájfutás mellett a tájékozódási versenyzés egyéb formái is egyre népszerűbbek. Mind több tájkerékpáros, sítájfutó és trail-0 versenyt rendeznek, de volt már lovas tájékozódási verseny is, sőt tájtriatlon formában is kipróbálták már a tájékozódási versenyzést. Legújabban mobilos és mikrosprint versenyeket is rendeznek.

 

Tájkerékpár

A terepkerékpározás és a tájfutás ötvözetéből született a tájkerékpározás, azoknak a kerékpárosoknak, akik többre vágytak, mint csak róni az ismert köröket, és azoknak a tájfutóknak, akik gyorsabb haladást adrenalin fokozó izgalmakat is szeretnének. A verseny tájfutó vagy tájbringára átalakított térképen zajlik, a kerékpározás jellegéből fakadóan utakon. A tájékozódási feladat ennek megfelelően útvonalválasztás és követés, és természetesen a kerékpáros technika is döntő jelentőségű a jó eredmény elérésében.

Sítájfutás

A tájékozódás örömeit a téli hónapokban síléccel is kipróbálhatjuk. A terepen a választható útvonalakon nyomokat fektetnek, amelyeket a térkép is ábrázol. A megfelelő sífutó tudással rendelkező versenyzők elsősorban a táj kerékpározáshoz hasonlóan útvonalválasztás és követés révén teljesítik a kitűzött pályát.

Trail-O

A Trail-O szakágat alapvetően a mozgássérülteknek találták ki, de bárki részt vehet rajta, hiszen különböző kategóriákban folyik a versenyzés. Aki a tájékozódási képességét akarja fejleszteni annak kimondottan ajánlott ilyen versenyen való elindulás. A részvételhez tájolón kívül semmilyen felszerelésre nincs szükség! Utcai ruhában sétálva teljesíthető a verseny! Amennyiben mozgássérült vagy, a kerekesszékedben kényelmesen végiggurulhatsz a kijelölt útvonalon. Idő van rengeteg, ugyanis az egy-két kilométeres pályát két és fél óra alatt kell megtenni!

 

A Trail-O verseny szabályai:

A rajt pillanatában a versenyző nagy méretarányú tájfutó térképet és versenyzőkartont kap. A térképre be vannak rajzolva a pontok, melyeket a megadott sorrendben a kijelölt útvonalon meg kell közelíteni az úgynevezett „nézőpontig”. A nézőpontból „nézve” a kapott pontmegnevezés (symbol) alapján ki kell választani az egymás közelében lévő 4-5 pontból a térképen jelölt pontot, és a versenyzőkartonon a megfelelő helyen jelölni kell azt. A szakágnak magyar elnevezése még nincs.

...............................................................................................................................................................
A kiadványt összeállította, szerkesztette: Schell Antal

logo1