A kiadványt összeállította, szerkesztette: Schell Antal

...............................................................................................................................................................

Milyen egy tájfutó térkép?

 

A térkép olyan rajz, amely a Földet, vagy annak egy bizonyos részét felülnézetben ábrázolja. A földfelület egy meghatározott darabját terepnek nevezzük. A térkép tehát a terep hű mása.

A tájfutó térképek a terep domborzati viszonyait – hegyek és völgyek váltakozását –, a vizeket, utakat, a különböző tereptárgyakat, a növényzetet és a terep járhatóságát különböző színű jelekkel ábrázolják. A tájfutó térképeken használt térképjeleket az egységes tájfutó jelkulcs tartalmazza.

A tájfutó térkép részletesebb mint az ismert turistatérképek.

 

A domborzat ábrázolása

 

A domborzat ábrázolása szintvonalakkal történik. A szintvonalak lényegét úgy érthetjük meg legkönnyebben, ha elképzeljük, hogy a hegyoldalban egymástól egyenlő, néhány méteres távolságban egymás felett vízszintesen képzeletbeli vonalakat húzunk, amelyek az egyenlő magasságú pontokat kötik össze. Ha ezeket felülről lefényképezzük és így nézzük meg újra, akkor önmagukban záródó görbe vonalakat kapunk, amelyek pontosan követik a hegyek alakját. Ezt a képet látjuk a térképen is:

A domborzati formák térképjelei

 A térképen a szintvonalak és egyéb domborzati jelek színe: barna.

Sziklák és köve

A sziklák és kövek jeleinek színe: fekete


Vízrajz

A patakokat, tavakat, forrásokat, kutakat, stb. a vízrajzi jelek ábrázolják. A vízrajzi jelek színe: kék

Síkrajz

Az utakat, erdővágásokat, különböző tereptárgyakat (épület, magasles, etető, határkő, stb.) ábrázoló jeleket összefoglaló néven a térkép síkrajzának nevezzük. A síkrajzi jelek színe: fekete

Növényzet

A réteket, tisztásokat, művelt területeket sárga színnel, a terep járhatóságát három különböző árnyalatú zöld színnel jelölik. Ezeket a jeleket összefoglaló néven terepfedezeti jeleknek nevezzük.

Tájfutó térkép versenypályával

 

A nemzetközi előírásoknak megfelelő tájfutó térkép az előzőekben megismert jelkulcs felhasználásával általában ötszínnyomással készül. Ha egy ilyen térképet kézbe veszünk, akkor a térképrajzon kívül egyéb fontos adatokat is találunk rajta, amelyek a térkép szélén helyezkednek el:

 

Az iránytű és a tájoló

 

Az északi irány megállapítására szolgáló legegyszerűbb eszköz az iránytű. Ez egy acélcsúcson lebegő mágnestű, amely a Föld mágnesességének hatására mindig észak-déli irányba áll be.

A tájfutók az északi irány megállapítására a tájolót használják. Ez nem más, mint az iránytű továbbfejlesztett változata forgatható szelencével. így a fő világtájak megállapításán túl segítségével iránymérést is végezhetünk. Ilyenkor a követendő irányt az északi irányhoz viszonyítva állítjuk be. A két irány közötti szöget nevezzük irányszögnek (azimut). A laptájoló részei:

 

Hogyan használjuk a tájolót?

 

A térkép tájolása

A terep és a térkép összehasonlításának, az álláspont meghatározásának alapja a térkép tájolása. Amikor a térkép északi iránya egybeesik a Föld északi irányával, akkor a térkép a valóságnak megfelelően áll – azaz tájolva van. A térkép tájolása elvégezhető a környező tereptárgyak segítségével is, de pontosabban járunk el, ha ehhez a művelethez segédeszközt -iránytűt vagy tájolót – használunk: a térképet addig forgatjuk vízszintes helyzetben, amíg északi iránya meg nem egyezik a mellé – vagy éppen ráhelyezett iránytű vagy tájoló mágnestűjének északi felével.

 

Iránylevétel a térképről

A versenyző a tájoló segítségével a térképről levett irányt (pl. út, erdővágás, gerinc, vagy két tereptárgyat összekötő egyenes iránya) a terepen is meg tudja állapítani és a valóságban követni tudja azt. Iránylevételhez a térképet nem kell tájolni.

 

Az iránylevétel módszere

  1. Helyezd térképedre a tájolót irányélével (hosszanti oldalával) a kiindulási és a megcélzott pont összekötő vonalára úgy, hogy a tájolón lévő nyíl a kívánt haladás irányába mutasson.


  2. Forgasd a szelencét addig, amíg annak északdéli irányvonalai a térkép É-D hálózati vonalait nem fedik úgy, hogy a tájoló szelencéjének É-i fele a térkép É jelének irányába mutasson.


  3. A tájolót vízszintesen a kezedben tartva fordulj el testeddel úgy, hogy a mágnestű északi (általában piros) vége a szelence É jelére mutasson. Ekkor a tájolón lévő nyíl (irányvonalak) a követendő irányt mutatja. Ehhez az utolsó mozzanathoz a térkép már nem szükséges.

 

...............................................................................................................................................................

A kiadványt összeállította, szerkesztette: Schell Antal

logo1