A kiadványt összeállította, szerkesztette: Schell Antal

...............................................................................................................................................................

A tájfutók házigazdája: az ERDŐ

 

Általában erdős terep a helyszíne a tájfutó versenyeknek. így nem árt ismerni a házigazdát. A természet szereti vendégeit, s jó levegővel, esztétikus és változatos környezettel fogadja őket. A „belépő” sportolóknak óvni és védeni kell az erdő tisztaságát, megőrizni eredeti állapotát, tudomásul venni az erdei viselkedés szabályait.

 

A versenyzés gyakorlata

 

A rajt

Egy tájfutó verseny a rajtban kezdődik. Előtte azonban a versenyzők a versenyközpontban gyülekeznek, amely legtöbbször a cél közelében található. Ott átöltöznek, megkapják a rajtszámot (ha van), a bérelt dugókát (ha nincs saját), esetleg a versenyzőkartont kisebb versenyeken. Ezt követve szalagozáson megközelítik a rajt helyét. A rajtban a versenyzők a rajtlistában szereplő időpontban belépnek a rajtkordonba. Megkapják térképüket, amely tartalmazza a versenypályát és a pontmegnevezéseket. Kisebb versenyeken a versenyzők maguk rajzolják át térképükre a versenypályát és írják le az előre kiadott pontmegnevezéseket.


Egyre több versenyen elektronikus pontérintési rendszert alkalmaznak, ahol a papír versenyzőkarton helyett az un. „dugókát” viszi magával a versenyző. A rajtba belépve a dugókát egy törlő, majd egy ellenőrző „dobozba” kell bedugni. Ezt követve a térkép felvétele és tájolása, valamint az útvonal kiválasztása után elindulnak a versenyzők az első ellenőrzőpontra.

 

Útvonalválasztás

A versenyző feladata az, hogy a térképen berajzolt ellenőrzőpontokon az előírt sorrendben haladjon át. Az ellenőrzőpontok között maga választja meg útvonalát. Ez a feladat a rajt pillanatától a célbafutásig állandóan tájékozódásra, a megfelelő útvonal kiválasztására készteti a versenyzőt. Melyik a helyes útvonal két ellenőrzőpont között?

Ezt a versenyzőnek kell eldönteni, számos szempont figyelembevétele mellett. Ez függ a két ellenőrzőpont közötti terepviszonyoktól, függ a versenyző elméleti és fizikai felkészültségétől, de többször még az időjárástól is. Ez az útvonalválasztás technikája.

 

Ellenőrzőponton

Az ellenőrzőpontok a terepen 30×30 cm-es fehér-narancs színű bójákkal vannak megjelölve. A bója oldalán vagy a bóját tartó állványon láthatjuk az ellenőrzőpont kódjelét (pl. 34, AK stb.), mellette pedig a lyukasztó vagy zsírkréta található, amely a pontérintésnek a versenyzőkartonon történő igazolására szolgál. A pontokat sorrendben kell lyukasztani, hogy az a célban ellenőrizhető legyen.


Ha elektronikus pontérintési rendszert alkalmaznak, akkor az állványon egy kis doboz van elhelyezve, melynek henger alakú nyílásába kell a dugókát bedugni. Az ellenőrzőpont rövid pittyegéssel és egy piros lámpa felvillanásával igazolja vissza a „lyukasztást”.

 

A cél

Az utolsó ellenőrzőpont érintése után a cél következik. Ezt a néhány száz méteres szakaszt többnyire kötelező útvonalon, piros-fehér szalagozás mentén kell megtenni. A cél helyét CÉL feliratú transzparens és célkapu jelzi. A versenyzőkartont, amelyen a bélyegzések vannak, a célon áthaladva a rendezőségnek kell leadni, hogy értékelhessék mielőbb az eredményt. Elektronikus pontérintési rendszer alkalmazása esetén a célban is „lukasztani” kell, azaz a dugókát a céldobozba kell dugni (időmérés), majd egy másik dobozba dugva ki kell olvasni az eredményt!

 

Milyen fizikai felkészültség kell a tájfutáshoz?

 

Egy tájfutó versenyen a versenyidő kategóriától függően elméletileg 20-90 perc. A gyakorlatban ennél jóval több időt is eltölthetnek a versenyzők a terepen, ha a pályát nem tudják tájékozódási hiba nélkül teljesíteni, azaz „kevernek”. A versenyzéshez megfelelő fizikai állóképesség is szükséges. A tájfutás – a különböző talajfelszín, a domborzat okozta ritmusváltások és az ellenőrzőpontoknál való megállások miatt – egy változó iramú terepfutás. A tájfutó a pálya jelentős szakaszát nem úton, hanem „árkon-bokron át” „irányban futva” teszi meg. Kerülgeti a kidőlt fákat, bozótokat, sziklákat. Közben a különböző akadályok átugrálásánál magasabb térdemelésre és erőteljesebb elrugaszkodásra kényszerül. Az emelkedőkön és lejtőkön való futás változó lépéshosszat és változó igénybevételt jelent. így a tájfutást a hosszútávú futószámoktól az különbözteti meg, hogy a terhelés intenzitása állandóan változik a terep és a tájékozódás függvényében. A sportoló karmunkája nemcsak a futást segíti ritmusos test melletti mozgásával, hanem a terep egyenetlensége miatt az egyensúlyozásban is részt vesz.

Az időjárási viszonyok is hatással vannak a terhelésre. A sáros, csúszós talaj, vagy éppen a száraz, süppedős homok egyaránt nagyobb és másfajta terhelést jelent. Egyértelmű, hogy ebben a sportágban nagy jelentősége van a fizikai állóképességnek, a helyes erőbeosztásnak. A kettős – tájékozódás és futás – összegzett eredmény miatt, a fizikailag kevésbé elkészültek, az ügyetlenebbek, a kicsit túlsúlyosak is érhetnek el azonos eredményt jobban futó társaiknál egy okos útvonalválasztással, egyénre szabott tájékozódással.

 

Mennyi edzésmunkát kell végezni egy tájfutónak?

 

Ez természetesen a versenyző korától, aktivitásától és az elérendő céltól függ. Egy pályát lehet kocogva, kényelmes tempóban is teljesíteni, de biztosan nem közülük fognak a bajnokok kikerülni. A legjobb, nemzetközi szinten is eredményes versenyzők edzésmunkája a hosszútávfutók edzésmunkájához hasonlít.

 

És az eredmény? Minden magyarázat nélkül álljon itt néhány példa:

 

Monspart Sarolta

A sportág első nem skandináv női tájfutó világbajnoka (1972. Csehszlovákia), sokszoros magyar bajnok, az első európai nő, aki 3 órán belül futja a maratoni távot (1972, Csepel).

 

Kiss Zoltán

Többszörös magyar tájfutó bajnok, két alkalommal nyert maratoni országos bajnokságot. Legjobb maratoni ideje: 2:14:09 (1986, Szeged)

 

Lantos Zoltán


Sokszoros magyar tájfutó bajnok. Legjobb ideje maratoni távon: 2:14:15 (1986, Szeged).

 

Oláh Katalin

Kétszeres tájfutó világbajnok (1991. Csehszlovákia, 1995. Németország). Legjobb eredménye 10 000 méteren 34:29 (1999)

 

Domonyik Gábor

Háromszoros junior tájfutó világbajnok, legjobb atlétikai eredménye az Ifjúsági Európa-bajnokságon 10 000 méteren elért 30:36 perces ideje, amellyel a 8. helyen végzett (1995, Nyíregyháza).

 

Milyen felszerelés szükséges?

 

Térkép

A térképet a verseny rendezősége biztosítja és a rajtban adja át a versenypályával és az ellenőrzőpontok megnevezésével.

Tájoló

A tájoló egyéni versenyfelszerelés, amelyet vagy a versenyző vásárol meg, vagy a szakosztály biztosítja.

Versenyzőkarton

Tartalmazza a versenyző legfontosabb adatait, rajtidejét, majd verseny után a célidőt és az eredményt. Verseny közben az ellenőrzőpontok érintését ezen igazolja a tájfutó. A versenyzőkartont a rendezőség biztosítja és a rajt előtt adja át.

Dugóka

Elektronikus pontérintési rendszer alkalmazásánál a versenyző a dugóka segítségével igazolja az ellenőrzőpontok érintését. A dugóka egyéni versenyfelszerelés, amelyet a versenyző vagy megvásárol, vagy versenyenként bérli a rendezőségtől.

A versenyző ruházata

 

Lehet kezdetben bármilyen sportöltözet, ami biztosítja a szabad mozgást és fedi a lábszárat.

A fejlámpa (csak éjszakai versenyen)     

Bozótruha                                                     

Lábszárvédő, vagy tájfutózokni

Stoplis-, vagy terepfutócipő

...............................................................................................................................................................
A kiadványt összeállította, szerkesztette: Schell Antal

logo1